Hogy miért ekkora az örömünk?! A válasz egyszerű: mert régóta szeretnénk gyereket. Mindketten 33 évesek vagyunk, és fiatalabbak már nem leszünk.
A történet 2007. év elejére nyúlik vissza, januárban döntöttünk úgy, hogy testileg is felkészülünk a gyermekvállalásra. Az első egy évben nem történt semmi, de nem is aggódtunk emiatt. Gondoltuk, biztos a lakásfelújítás körüli mizéria és stressz miatt van az egész. Hőmérőzés, grafikon rajzolása, peteérés, együttlétek tervezése; talán ezekkel a kifejezésekkel lehet leírni a gyermektervezés akkori időszakát.
Az év vége felé ellátogattunk az OGYEI-be, hogy tanácsukat kérjük. Démon barátaim persze azonnal ajánlkoztak, besegítenek, ha kell. Megtörténtek a fontosabb kivizsgálások és konzultációk. Első körben mindkettőnknél rendben találtak mindent. Megcsinálták a szükséges petevezető átjárhatóságot, ami így kívülállóként sem tűnt leányálomnak, de itt is minden rendben volt. És csak nem akart összejönni.
Azzal nyugtatgatott mindenki, hogy ha akar, úgyis jön. Lehet, hogy annyira görcsösen akarjuk, hogy csak azért sem megy. Ekkor már közel 1,5 év próbálkozásnál jártunk. Frusztrált minket, hogy a körülöttünk lévő világban boldog-boldogtalannak gyereke születik. És nem értettük, hogy nekünk miért nem. Itt van két ember, akik az első pillanattól kezdve rajonganak egymásért, soha nem volt kérdés, hogy közösen képzelik el a jövőt, és családot akarnak alapítani. Ennyire kitol velünk a természet, hogy nem vihetjük tovább a génjeinket?! Pedig jó alapanyagot biztosított mindkét család.
Úgy tűnt, hogy természetes úton nem fog összejönni, mesterséges beavatkozásra lesz szükség. Jól kiműveltük magunkat, böngésztük a netet, fórumokat, blogokat és különféle egyéb oldalakat; első fázis az inszemináció, majd 5 sikertelen próbálkozás után jöhet a lombikbébi program. Idén tavasszal el is kezdtük volna, de a nejemnél HPV-t találtak, a rákszűrés eredménye sem lett fényes, és nem maradt más hátra, mint a műtét. Szerencsére rendben ment minden, így idén július 28-án megtörtént az első inszemináció. Persze a következő napokban keményen rá kellett dolgozni.
A többi pedig már ismert…
