Ma a lányom első ízben lett rám féltékeny. A szokásos esti, fürdés utáni szertartásunkat végeztük; meséltünk, játszottunk hármasban a gyerekszobában. Zsuzsi átölelt. Babszika erre odajött, és taszigálni kezdett, le akart tolni az ágyról, közben pedig kis nyelvén mondta magáét. A hangsúlyból persze rájöttem, nem éppen örül a látottaknak. Leszálltam az ágyról, hagytam, hogy feltankoljon anyai szeretettből, majd megismételtük a kísérletet. Ugyanaz az eredmény, nemtetszés, taszigálás, tankolás.

Teljesen megértem Őt. Én is féltékeny vagyok az összes olyan játékra, akik több puszit kapnak Babszitól, mint én.

Magamat (szigorúan a puszik számát tekintve) valahová a fröccsöntött műanyag pingvin és a Rody névre hallgató, rövidlábú latex szamár közé helyezem.